Ma már nem hallani, de valószínűleg sok kispesti emlékszik arra, hogy az ezredforduló előtti és utáni évtizedben az egykori Centrum Áruház tömbjét „Majomsziget”-ként említették, amikor erről a területről írtak vagy beszéltek. Ha valaki utána akart volna nézni, honnan ered az elnevezés, sok írásos forrást nem talált volna. Azért, mert ilyen nincs is, meg azért is, mert ennek a területnek ilyetén való aposztrofálása tőlem származik. Bár sohasem hittem, vagy pláne, hogy szándékomban állt volna az, hogy névadója legyek akárcsak egy háztömbnyi területnek is. Nem is vagyok rá büszke, így utólag is inkább röstelkedem miatta. A „névadást” a rendszerváltás némileg humoros epizódjának tartom, és örülök is annak, hogy a később „Gödör”-ként elhíresült terület „Majomsziget”-kénti titulálása kikopott a közbeszédből, eltűnt a gödörrel és hosszú ideig éktelenkedő toronydaruval együtt.

A kispestiek között még sokan lehetnek, akik 1990-ben jelen voltak azokon a lakossági fórumokon, amiken számot adtam Kispest helyzetéről, a nyolcvanas évek lendületes fejlődéséről, a városrész jelentős mértékű megváltozásáról, az itt élők életkörülményeinek alakulásáról. Ezen fórumokon hangzott el a tréfásnak szánt „Majomsziget” megnevezés a kerület központi és máig legértékesebb, Kispest arculatát is befolyásoló tömbjének akkori helyzetéről. Annak is elsősorban az Üllői út mentén éktelenkedő, leromlott állapotú, bontásra váró épületeiről. A Centrum Áruház tömbje az egykori tervek szerinti, de soha meg nem valósuló dél-pesti városrészközpont legfrekventáltabb része, a központi források elapadása után az elöregedett, földszintes épületek léte szinte szimbolizálta a kispesti rekonstrukció befejezetlenségét. Az 1980-as években a terület részbeni megújulását jelentette az áruház megépülése, majd a további átalakulást a McDonald’s beruházás jelentette. De itt aztán megállt, lefulladt a fejlesztés, ottmaradt néhány öreg épület. Talán emlékeznek rá, ott volt az Állami Biztosító és a Totó-Lottó helysége is. Na, ez a szigetnyi csúfság volt az én szóhasználatomban a „Majomsziget”. A humorosnak szánt elnevezés ifjúkorom tánciskolás időszakának ismert szóhasználata volt. Így nevezték azon fiúk csoportját, akik az össztáncban bátortalanok voltak a lányokat felkérni. Ők voltak, akik irigykedve nézték a táncoló és vidáman szórakozó párokat. Kispest legfrekventáltabb részén, a megújuló, átalakuló városrészben, a kilencvenes években végül is elbontott, egy csúf szigetként ottmaradt épületek jelentették számomra a képzeletbeli majomszigetet. Az már egy másik történet, hogy az épületek helyén egy ideig gödör volt, és ma is gyom „ékesíti” a terület egy részét. Nos, így lettem én kéretlen névadója Kispest e kicsiny, de központi részének. A történethez tartozik, hogy a fórumokon már jelen voltak a rendszerváltó pártok tagjai, későbbi vezetői is. Érthető volt érdeklődésük, első kézből kaptak tájékoztatást Kispest helyzetéről, a városfejlesztés aktuális és távlati kérdéseiről. Az, hogy ha csak időlegesen is, miként maradt meg a tréfásnak szánt „Majomsziget” elnevezés, arról csak tippjeim vannak. Például azért, mert a „Majomsziget” esetleg találó volt, könnyen megjegyezhető és sok sincs belőle Magyarországon.

Kispesten volt Bermuda-háromszög is. Következő írásom erről fog szólni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.