Valószínűleg azon kevesek közé tartozom, akik részesei voltak a Kispesti Önkormányzat Káptalanfüredi Ifjúsági, a hajdan volt úttörő tábor létrejöttének. Sorsom úgy hozta, hogy két élethelyzetben is közöm volt a kispesti gyerekek táborozásának, nyaralásának helyt adó balatoni létesítményhez.

A történet 1970-ban kezdődött. Ekkor a Magyar Úttörők Szövetsége lehetőséget kapott arra, hogy Káptalanfüreden, akkor annak külterületén egy erdős, bokros területen néhány város, illetve fővárosi kerület részére területet biztosítson gyerekek táborozását szolgáló létesítményeknek. Ennek kedvezményezettje volt, mások mellett a Főváros VI., VIII. és a XIX. kerület is. Ismereteim szerint Kispestnek korábban nem volt gyermek üdülője.

Az 1970-as éves elején terézvárosi KISZ vezető, kerületi titkár voltam, és rám hárult a tábor kialakításának nem kevés nehézséggel járó szervezése. Akinek része volt már hasonlóban, az tudja, hogy egy zöldmezős, infrastruktúra nélküli területen a követelményeknek megfelelő színvonalas, a táborozás élményét biztosító gyermeklétesítmény megvalósításához pénz, szakértelem, csapatmunka és a feladat lelkes vállalása is szükséges. Munkatársaimmal együtt ezekből csupán az utóbbival rendelkeztünk. Mindenesetre elkezdtük a megvalósítást, támaszkodva a VI. kerület vállalatainak segítségére, tevőleges kivitelezői részvételére. A tereprendezéssel együtt elkészült a telek kerítése. Emlékeim szerint a sziklás területen 100 m3-es emésztő gödröt alakított ki az egyik építőipari vállalat. A tábor területén elhelyezésre került egy betonpanel felvonulási épület és néhány faház is. Hamar felismertük, hogy terveink akkor valósulhatnak meg, ha a vállalatok anyagi és technikai vállalása mellett a kivitelezés szakszerű lebonyolítását, illetve a tábor üzemeltetését nem egy mozgalmi szervezet látja el. Azt javasoltam, hogy a tábort építse meg és gyermek intézményként üzemeltesse a VI. kerületi Tanács. Törekvésünk elbukott, mivel Terézvárosnak a Dunakanyarban már volt gyermeküdülője és a kerület vezetői annak fejlesztése mellett döntöttek. Nem maradt más választás, mint a táborhelyet átadni a két telekszomszédnak, nevezetesen a VIII. és a XIX. kerületnek. Így került a korábbi terézvárosi táborhely egy része a kispesti táborhoz, ahhoz csatolva. A korábbi történések emlékeként még évtizedekig látható volt a raktárként funkcionáló felvonulási épület. Nyilván kudarcként éltem meg az előbb írtakat, nem tudva, hogy később Kispest tanácselnökeként ismét gazdája lehettem a kispestiek táborának, a terézvárosi hagyatékkal együtt.

Kispest a balatoni településen kiépült számos ifjúsági létesítmény egyikeként erejéhez mérten felépítette és fejlesztette, a tábort, számítva a Kispesten működő vállalatok segítségére. Ennek sokáig látható jelei voltak a kékre festett szerkezetek. Emlékeztetve arra, hogy anno Kispesten gyártották a Dutra traktorokat és a traktorgyárban bőven maradt a kék festékből.

A káptalafüredi tábor ma is kedvelt nyaraló és táborozási helye a kispesti gyerekeknek, olykor helyet adva a külföldi testvérvárosok gyermekeinek is. A Kispesti Önkormányzat nem csak megőrizte, de folyamatosan fejleszti is a tábort, legutóbb 2016-ban hat faházat felújított és három újat telepített.

Reményeim szerint emlékeim, a tábor történetének kevésbé ismert részleteinek felidézése nem csak egy gyermekintézmény megvalósításának körülményeire utal, hanem talán hozzájárulás is egy hitelesebb korkép megjelenítéséhez.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.