A Kispesti Uszoda megépítése lényegében a gyorsan fejlődő és átalakuló, a nagyvárosiassá váló Kispest lakosságának igénye volt. Megvalósítását az tette lehetővé, hogy Kispesten a településfejlesztési hozzájárulást (TEHO) a lakosság többsége megszavazta. A TEHO egy sajátos adó volt. Általában nem életszerű, hogy adót „aláírással támogatott népszavazással” vetnek ki. Az alapgondolat egyébként rokonszenves, hiszen azt fejezte ki, hogy egy település fejlődését, a helyi igények jobb kielégítését anyagi hozzájárulásával is segítheti a lakosság úgy, hogy az erre vonatkozó döntést demokratikusan hozzák meg a felhasználás céljával együtt. A fővárosi kerületekben (ahol eredményes volt a szervezés) két megoldás létezett. Volt, ahol több, egy-egy településrész igényeihez igazodó célt fogalmaztak meg, és volt ahol egy létesítmény megvalósítását preferálták. Kispesten is társadalmi vita előzte meg a döntést, amely széleskörű egyetértéssel találkozott.

A településfejlesztési hozzájárulás- a „népszavazás” eredményességének megállapítása után-helyi rendeletben került kivetésre. A helyi adóként beszedhető, öt évre szóló fizetési kötelezettség évenként néhányszáz forintot tett ki, lényegében a ma sok helyen alkalmazott kommunális adóhoz hasonlított. A képhez tartozik, hogy a családi házas területen a TEHO bevezetése előtt községfejlesztési hozzájárulást (KÖFA) kellett fizetni. Ez az adónem ekkor megszűnt ott is, ahol a TEHO nem került bevezetésre.

Minden „pozitívuma” ellenére a TEHO nem volt népszerű. A politika is csupán visszafogottan támogatta, a média pedig kifejezetten ellene hangolta a lakosságot. Kispest vezetői pártolták a kezdeményezést, mert fejlesztést, közérdekű cél megvalósítását tette lehetővé. A média hatása lemérhető volt azon, hogy a kezdeti 80 %-os támogatás fokozatosan csökkent. Végül Kispesten 52-53 %-os támogatást kapott a TEHO, ami három évet „élt”. Az uszoda megépülése után a helyi adók közül törlésre került, a nem fizetőket sem zaklatta senki. Az uszoda elkészült, a TEHO-t pedig elfelejtettük. A szervezést a tanácsi hivatal munkatársai látták el, de a támogató aláírások gyűjtésében sok tanácstag, lakóbizottsági és társadalmi aktivista vett részt önzetlenül. Igazi, ajtótól-ajtóig tartó kampányfeladat volt a szervezés. A TEHO bevezetése, helyi „győzelme” perdöntő volt az uszoda megvalósítását illetően. Meggyőződésem, hogy e nélkül ma nem lenne Kispestnek uszodája. A Kispesti Tanács megköszönte a TEHO-t fizetők hozzájárulását, a borítékban három uszoda jegy is volt.

A szűkös helyi források kiegészítéseként fővárosi támogatás is járt a beruházáshoz. A TEHO-ból három év alatt kb. 15 millió forint jött össze, a fővárosi támogatás pedig 25 millió volt. A beruházás összességében kb. 95 millió forintba került. A megvalósításra kiírt pályázatot a 22. Állami Építőipari Vállalat nyerte el, az építés határidőn és költségkereten belüli volt. Említésre méltó, hogy az uszodatér dísznövényzettel való dekorálása is a lakossági felajánlásokból jött össze

Véleményem szerint  Kispest arculatának, települési szerkezetének lényeges átalakulásával, lakossága demográfiai összetételének megváltozásával összhangban Kispest adottságait és szükségleteit jól fejezte ki, hogy egyfajta társadalmi összefogással, annak eredményes megszervezésével párosult a Kispesti Uszoda megvalósítása. Az uszoda a helyi társadalom, a kispestiek összefogásának eredménye, általa egy közcélokat szolgáló nagy értékű létesítménnyel gazdagodott szűkebb pátriánk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.